elodbarna blogja

.:: Enyém..., szikrák, lángok, tüzek hamuja ::.

Néha kell egy kis csend. Lehettek többen is a csendben. Mondjuk ketten. Te, meg Ő. Te figyelsz rá, ő figyel rád, te figyelsz magadra, és ő is magára. Felváltva. És mert a csend arra is jó, hogy figyelni tudj, ezért kell a csend. Néha. Néha mindig. Figyeled a csendet? Hallod? Ha nem hallod, akkor az a csend.

Kendőbe zárta ősz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el

Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért

Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, a repülők
És nem látták sehol

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Felnőtt az ember s mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből a gyermek mit sem ért
Egy kőre hajtja kis fejét

Az arca szép, nem álmodó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

"This song says: No matter who you are, no matter where you go in your life, at some point you gonna need somebody to stand by you."

Ha indul a nap, vagy indulnia kellene. Ha tart a nap, és új lendületet szeretnél. Ha társalgásban, beszélgetésben még mélyebben ott szeretnél lenni. Ha kulináris élvezetre vágysz, vagy ha a nyugalom, az elégedettség ízét keresed. Ha az egyszerűségben kutatod a szorgalmat. Ha zamatát keresed a stabilitásnak, férfiasságnak. Ha szószerint belekóstolnál a gondoskodásba vagy a barátságba. Fahéjjal vagy mentával, jéggel vagy forrón, habosan vagy simán. Kettő, három, négy színben, vagy csupán az egyenletesen barna melegségével. Tejjel és cukorral, vagy nélkül. Csészében vagy bögrében, csokival vagy simán. Fotelben vagy hintaszékben. Dohányfüsttel, aktívan vagy passzívan. Ketten, többen vagy egyedül. Puccos helyen, vagy kerti padon. Elmélyülve benne, vagy feladatvégzés közben. Kétkézzel vagy három ujjal.

Belőled kér,  s mindent visszaad. Megül benned, s emléket idéz, gondolatot teremt.

Egy csésze kávét kérek. Tejjel és cukorral. A végén fizetek majd...

Csak egy fa. Belőle bútor, képkeret, lapító, papír. Vagy kereszt. Megérinthetem. Kezembe vehetem, forgathatom, használhatom. Hallhatom. Szívembe vehetem, forgathatom, használhat. Látom. Elmémbe vehetem, forgathatom, használ.
Megállhatok előtte, mögötte, alatta. Kinyújthatom kezem, érezhetem, tudhatom.

Csak egy darab vasérc. Belőle kilincs, tollhegy, kiskanál, kiskapu. Vagy szeg. Megérinthetem. Kezembe vehetem, forgathatom, használhatom. Hallhatom. Szívembe vehetem, forgathatom, használhat. Látom. Elmémbe vehetem, forgathatom, használ.

Csak egy bokor. Belőle kórékötöző, vessző, gyógytea, seprű. Vagy töviskorona. Megérinthetem. Kezembe vehetem, forgathatom, használhatom. Hallhatom. Szívembe vehetem, forgathatom, használhat. Látom. Elmémbe vehetem, forgathatom, használ.

Csak egy szőlőgerezd. Belőle mazsola, csemege, sütemény, must. Vagy borecet. Megérinthetem. Kezembe vehetem, forgathatom, használhatom. Hallhatom. Szívembe vehetem, forgathatom, használhat. Látom. Elmémbe vehetem, forgathatom, használ.

Csak egy gyerek. Belőle tudós, ács, programfejlesztő, humorista. Vagy Jézus. Megérinthetem. Kezembe vehetem, forgathatom, használhatom Hallhatom. Szívembe vehetem, forgathatom, használhat. Látom. Elmémbe vehetem, forgathatom, használ.

Csak egy ünnep. Belőle öröm, kifáradás, részegség, parfümillat. Vagy Húsvét. Megérinthetem? Hallhatom? Láthatom?

Csak egy perc. Rögtön jövök. Kezemben egy kép: kereszt, rajta Jézus, szegek, töviskorona, borecet. Megérinthet. Hallhat. Láthat.

Ő. Engem. A képről.

Max Lucado: Az élet nem rólam szól című könyve:

"Olyan házastársat akarok, aki boldoggá tesz, és olyan munkatársakat, akik mindig kikérik a véleményemet. A nekem megfelelő időjárást akarom, olyan közlekedési viszonyokat, melyben haladni tudok, és olyan kormányt, ami az érdekeimet szolgálja. Minden rólam szól... Mindenki azt mondta, h. ez így van, igaz? Mi pedig szavukon fogtuk őket. Azt hittük, önmagunk bálványozása boldoggá tesz.

Ez a hit azonban káoszt teremtett: zajos otthonokat, stresszes vállalkozásokat, kegyetlen kapcsolatokat. Annyi haszontalan dolgot hajszolunk, hogy lemaradunk a legfontosabbról: az Istennek szánt életről.
Az életnek akkor van értelme, ha elfogadjuk benne a helyünket! Örömeink, problémáink, ajándékaink és tehetségünk… ha mindezt annak ajánljuk, aki teremtett minket, hirtelen elnyerjük, amit hiányoltunk, és megtaláljuk, amit kerestünk"

Görgetünk magunk előtt megválaszolatlan kérdéseket, miérteket. Nem értjük Istent, miért így és miért nem másként vezet.Összezavarodunk. Sok mindent tudunk, értünk már, de nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk ezeket összekapcsolni, egységnek tekintni.

Mi az, amit megtehetek, amit csak én tehetek meg, és valóságos változást hoz életembe és megváltoztatja környezetemet. Van-e olyan terület ezen bolygón, ami fölött csak nekem van hatalmam? 

És egyszer csak rájövök, hogy rosszul közelítek a kérdéseimhez, mert a dolog nem az én személyemről szól, hanem Róla. Az Ő munkájáról, az Ő csodáiról, az Ő dicsőségéről.

Így már minden egészen más. És igen, van olyan terület ezen a bolygón, ami fölött csak nekem van hatalmam, és ez a terület, hely a szívünk, személyiségünk központja. Igen, a szívünk ajtaján csak belül van kilincs, azt csak mi nyithatjuk meg, még az Isten se töri ránk az ajtót. Isten tiszteli még a bűnbeesett, gyarló ember méltóságát is. A jót, az élet törvényét és az újjászületést felkínálja, de nem erőlteti ránk.

Ha igazán őszinték szeretnénk lenni, tudjuk, hogy a nagy válságkezelésre elsősorban belső emberünknek, lelkünknek van szüksége. Ott kell elkészíteni az éves, sőt teljes életünk leltárát, szükséges feltárni a hibákat, hiányokat és azokat az isteni jóság és kegyelem által helyrehozni.
Megtisztult, helyreállított, meggyógyult szívű emberek áldássá lesznek környezetük számára is.

Észre sem veszem, hogy egykor oly kedves és fontos dolgok hátrébb, azaz a helyükre kerültek. 

S mindezt kreatív szeretettel.

A barátságban nincs tartozás. Nincs olyan, hogy "most te jössz", nincs "cserébe", nincs "azért, mert te is". És nincs előre elengedett tartozás sem. Tartozni csak egymáshoz lehet, egymásnak nem. Egymásnak adni lehet és kell.

Ha neked tartoznak, az onnan idefelé mutat. A barátságban pedig nem lehet két én. A barátságban "mi" van, mi pedig nem tartozhatunk saját magunknak.

Még akkor sem lehet tartozni, ha nem egyformán ad barát a barátnak. Mert adni nem kétirányú. Ha neked adok, akkor magamtól elveszek. Egyirányú a nyíl: tőlem feléd. Így nem születik elvárás viszonzásra, törlesztésre. 

Minden egymásnak adott dolog felbecsülhetetlen. Ha értéke lenne, mértékegységet rendelnénk valamihez, és mérni lehetne a tartozást.

A tőlem feléd irányuló felbecsülhetetelen dolgok teszik a barátságot olyanná, amilyen.

Nem, a barátságban nincs tartozás.

Sosem gondolna az ember. Sosem, mert nem hinne, hogy kellene. Szoval sosem gondolna, hogy a mosoly mogott lehet uresseg is. Eddig azt hittuk, hogy a mosoly lehet tettetett es igazi. Most kiderul, hogy lehet komplett ures is. Es ezt az ures mosolyt ugy lehet eszrevenni, hogy semmi hatassal nincsen rad. Nem erint meg, nem kavar fel, nem ont el boldogsag vagy szomorusag, sot egyszeruen nem jut eszedbe semmi. Ilyen ures mosolyt latni nap mint nap megannyi ember arcan valahogy olyan, mint origami galambokat etetni, gonddal es maggal. Es azt hinni, hogy a mag elfogyott, a madar meg jollakott.

Mosolygos napot. Azt.

Róma 2, 17-29 – elolvasni 17 – Keresztyénnek neveznek téged, Krisztust követőnek. Olvasod a Bibliát, vagy hallgatod, amint az Igét olvassák, magyarázzák, így sok igeverset megtanultál már, azok értelmét is ismerni véled. Ha éppen nem szégyelled, megemlíted másoknak, hogy te hiszel Istenben. De inkább csak olyan közösségben, ahol nem ciki erről beszélni. 18 – Tudod, mit kíván tőled Jézus. Néha szereted elbonyolítani, szeretsz belemagyarázni, miértekkel bajlódni, pedig napnál világosabban mondja, mit kell tenned. Tudod, tehát, mi szabad és mi nem. Mégis, bár olvastad a legfőbb parancsolatot, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat és az Urat teljes szívedből és lelkedből, mégis kibúvót keresel ez alól, hogy olyan ösvényen járhass, amin neked könnyebb, kényelmesebb, és magadon kívül mást nem kell szeretni. 19 – Eltelsz néha magaddal, hogy a Biblián keresztül olyan ismeretekhez jutottál, ami jogot ad neked arra, hogy másokat irányíthass. Ismered a szöveget, vajon elég ez? Azt hiszed, Krisztus fényét tükrözöd, pedig csak a magad csiholta szalmaláng pislog. 20 – Lassan tudattá válik benned az, hogy különb vagy másoknál. Mások kioktatása, a nagy igazság kinyilvánítása részedről már-már megszokottá válik. 21-22 – Másokat figyelmeztetsz olyan tévedésekre, melyeket te is nap mint nap elkövetsz szemrebbenés nélkül. Olyanért szidsz meg másokat. Amikben te is vétkez vagy. Azt mondod, ne lopj, de irigységben élsz. Ne imádj bálványokat, mondod, s közben maciban, kabalában, horoszkópban, pénzben, szerencsében bízol. 23 – Büszke vagy arra, hogy sok igeverset, bibliai történetet, példázatot ismersz. De nem forgatod a szívedben, nem próbálod alkalmazni, hanem csak szöveg marad a fejedben. Ezzel Isten veszed semmibe, és gyalázod. Hiszen nem gyakorlod az igét, s az Úrhoz miértekkel, hogyanokkal szaladsz. 24 – És mindezért, mert azt hiszed ilyen keresztyénnek lenni, éppen a te barátaid, családtagjaid maradnak távol Istentől. Bort iszol, és vizet prédikálsz, egyet mondasz, és mást teszel. Igened könnyen válik talánná vagy nemmé. Emiatt a látszatkeresztyénség miatt beszélnek úgy az egyházról, mint pénzsóvár földi szervezetről, emiatt nem jönnek még többen ifire, emiatt mondják a keresztyénekről, hogy csodabogarak, savanyú sósuborkák, különcök, képmutatók, csalók. És a legszomorúbb, hogy miattad mondják ugyanezt Istenről is. 29 – Nem az a keresztyén, aki annak mutatja magát. Nem az a hívő, aki templomba, ifire, konferenciákra, táborokba jár. A keresztyénség belülről fakad, lelki folyamatok nélkül megtévesztő máz csupán. Nem attól leszel keresztyén, ha megpróbálsz megfelelni elvárásoknak, törvényeknek. Sem nem attól, ha külsőségekkel feded el szíved rossz kívánságait. Hanem attól, ha lelki tusák árán a Szentlélek kimetszi szívedből a romlott cafatokat. Nem lehetsz tehát keresztyén a magad erejéből. Csupán Isten képes azzá tenni, így nem neked kell bizonygatnod kiléted, hanem meglátszik rajtad. Bízzál Jézus erejében, és akkor bízni tudsz magadban is, mint olyan keresztyén, akit a Szentlélek vezet. Hagyd az Istenre a számodra lehetetlent, s akkor keresztyénséged abból az örömből táplálkozhat, hogy az Istenben bízók számára minden lehetséges. Soli Deo Gloria!