elodbarna blogja

.:: Enyém..., szikrák, lángok, tüzek hamuja ::.

Kapcsolatok bejegyzései

Kapcsolatokról...

A barátságban nincs tartozás. Nincs olyan, hogy "most te jössz", nincs "cserébe", nincs "azért, mert te is". És nincs előre elengedett tartozás sem. Tartozni csak egymáshoz lehet, egymásnak nem. Egymásnak adni lehet és kell.

Ha neked tartoznak, az onnan idefelé mutat. A barátságban pedig nem lehet két én. A barátságban "mi" van, mi pedig nem tartozhatunk saját magunknak.

Még akkor sem lehet tartozni, ha nem egyformán ad barát a barátnak. Mert adni nem kétirányú. Ha neked adok, akkor magamtól elveszek. Egyirányú a nyíl: tőlem feléd. Így nem születik elvárás viszonzásra, törlesztésre. 

Minden egymásnak adott dolog felbecsülhetetlen. Ha értéke lenne, mértékegységet rendelnénk valamihez, és mérni lehetne a tartozást.

A tőlem feléd irányuló felbecsülhetetelen dolgok teszik a barátságot olyanná, amilyen.

Nem, a barátságban nincs tartozás.

Felkeltem. Fejemet kezembe temetve elmerengtem: Emberek. Mellettem, velem, ellenem. Megyek, s teszek-veszek: kedvet teremtek, s szegek, lelkeket melengetek, s elepesztek, megjegyzek neveket, szemeket, szeretek, nevetek, keresek, s lelek, kedvem rengetek, de lehet kedvetlen leszek.

Lehet, ezeket nem teszem, mert ezek tesznek engem, e helyzetek nem lesznek, s teremnek, ezekkel rendelkezem, ezekben leszek ember, szeretett, kedvelt, de nem szeretett nem kedvelt, felemelt, leereszett, egy szemtelen, egy kedves, egy csepp egy ember-tengerben... ezt elmentem. end

Bibliaórán egy sorozatot tartok. Téma: az ember életének alapvető kapcsolatai. Természetesen segédinformációkat is használok. Hiszen sokszor az motoszkál a fejemben, hogy olyas valamiről kell beszélnem, amihez én sem értek, vagy nem tudom egyértelműen leszögezni az álláspontomat.

Alapvetően négy "én-másvalaki" kapcsolatot tárgyalunk. Szülők-én, barát (ok)-én, ellenség(ek)-én, Jézus-én. Ma (vasárnap) a harmadikról lesz szó. Összefoglalom az eddigieket:

Szülők és ÉN

Attól különös ez a kapcsolat, hogy nem én választom őket, sem ők engem. Kapjuk egymást Istentől. Nem tekinthető véletlennek, hogy éppen az ember az, aki gondoskodás nélkül elpusztulna. (+) Elsősorban a szülő felelőssége, hogy az önmagát ellátni képtelen gyerek szükségeit kielégítse. Ez a szükség elsősorban fizikai, tápanyag, de legalább olyan fontos az egészséges fejlődéshez a szellemi, lelki táplálék biztosítása. (-) Amíg a gyerek fel nem nő, szüleinél szebb, jobb, tökéletesebb férfit és nőt nem lát, azonban idővel ráébred, hogy ez egyáltalán nem igaz, és az az elfogadás, melyért először a szülőknek kell megküzdeni, most a gyermek harca is lesz: elfogadni és továbbra is szeretni, tisztelni a szülőket. Meg kell azt is tanulnunk, hogy azt a sokféle konfliktust, melyet megélünk a szülőkkel szemben, kezelni tudjuk. Hasonlóképpen a szülők feladata is ez a konfliktuskezelés. Ennek a kapcsolatnak az alapja a kölcsönös szeretet, mely nélkül nem mélyülhet el.
Kapcsolódó bibliai történetek: Tékozló fiú története (Lukács 15.), Dávid és Absolon (2 Sámuel 18 és 19), Jairus esete (Máté 9.)

Barát(ok) és ÉN

Míg a szülőket "készen" kapjuk, barátság esetében azt mondjuk, hogy baráttá válik valaki. Sok eset létezik, amikor valaki valiknek barátjává lesz. Az Ószövetség úgy beszél a barátságról, mint ami teljesebbé, szebbé teszi az ember életét. Azt az űrt, amit egy barát hiánya vált ki, nem lehet egyébbel pótolni.
Mire jó a barát? Isten az embert közösségre teremtette. Barát nélkül, egyedül, az ember nem tud meglenni, ha erre kényszerül, személyisége súlyosan tórzulhat. A barát egy olyan társ, akivel a lelki, szellemi közösséget a legmélyebb értelemben megélhetem. A barátok előresegítik egymást az élet dolgaiban. Egyrészről igaz, hogy mindenki vágyakozik olyan valakire, akiben megbízhat, akire számíthat („Sokkal jobb dolga van kettőnek, hogynem egynek… Mert ha elesnek is az egyik felemeli az Ő társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik és nincsen, aki őt felemelje.” (Préd.3:9-10.)). Másrészről viszont a barátság abban is segít, hogy a helyes énkép, önismeret kialakuljon („Miképpen egyik vassal a másikat élesítik,
akképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját.” „Mint a vízben az egyik orca a másikat
megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.” (Péld. 27:17. 27:19)).
A "haver" nem barát. A haverságot, mindig valami érdek hajtja. Van valami a másiknak, amit megoszthat velem. Amikor az érdek megszűnik, ezzel együtt vége szakad a haverségnek is. A siker és a gazdagság hamis barátokat szül. (1. „Akit baráttá a siker tett, azt a bukás ellenséggé változtatja.” (Boethius) 2. „A gazdagság szaporítja a sok barátot, a szegénytől pedig az ő barátja elválik.” (Péld. 19:4) 3. Tékozló fiú esete)
Milyen az igazi barátság? Egy szóval talán úgy jellemezhetnénk, hogy: kölcsönösség. Kölcsönösség a megértésben, a meghallgatásban, a szeretetben, a bizalomban, az önzésből való kifordulásban, az áldozatvállalásban. Az igazi barátságot leginkább az idő és különböző helyzetek próbálják meg és láttatják meg, hogy valóban igazi-e. Továbbá a barát nem hízeleg, hanem bírál. Comenius szerint: „Barátaink ítéletét is gyanúval kell fogadnunk, ha kedvezők ránk nézve.”
Barátságok a Bibliában: Dávid és Jónathán barátsága (1 Sámuel 20), Jób és barátai (Jób könyve), továbbá az igazi barátságról a János 15-ben illetve a Példabeszédek 15.16.18.19.27. részeiben olvashatunk.

 

segédanyag: ifjusag.reformatus.hu